Angliában virágzik, Finnországban viszont megbukott a földi digitális rádiózás, az internetes, illetve a wifi-hálózaton továbbított változata viszont több helyen óriási sikert arat. Ilyen körülmények között megkérdõjelezhetõ a magyarországi földi digitális rádiózás jövõje – véli Kerti Attila, a Maximize Médiaügynökség Kft. ügyvezetõ igazgatója – írja az SG.
– Milyen jövõje lehet Magyarországon a digitális rádiózásnak?
– Elõször talán arról kellene szólni, milyen változatai vannak a nem analóg, vagyis a digitális rádiózásnak. Ma Magyarországon leginkább a földi digitális mûsorszórást értik ez alatt, amit a jövõ nagy újdonságának tartanak s egy új terjesztõ rendszer révén juthat el a hallgatókhoz. Az így terjesztett adás vételéhez szükséges végberendezések ma még nincsenek jelen a háztartásokban. A végeredmény persze jó lehet, hisz a jelenleginél több és jobb minõségû rádióadás juthat el a hallgatókhoz, sõt a sávon belül egyéb adatok továbbítására is lehetõség nyílik.
De mindehhez szükség van az államra – például a most folyó pályáztatáshoz, engedélyeztetéshez -, a mûsorszóróra, jelentõs technikai fejlesztésekre s nem utolsósorban a már említett vevõkészülékekre. Emellett van még két változata a digitális rádiózásnak, de ezekrõl kevesebb szó esik. Digitális rádiózás ugyanis például az internetes rádióhallgatás is, s ehhez semmilyen állami szerepvállalásra, beruházásra nincs szükség, a vevõkészülék pedig maga a számítógép, kiegészítve két – pár ezer forintból beszerezhetõ – hangszóróval. Ennek egy alfaja a wifi-kapcsolatra épülõ internetes digitális rádiózás, amihez még számítógép sem szükséges, elegendõ hozzá egy wifi-rádió, mindezt tapasztalatból is tudom. A harmadik lehetõség pedig – egy, az Egyesült Államokban elterjedt megoldás – a mûholdas digitális rádiózás, amelynél a jel nem "akad el" például a hegyekben s a mozgó jármûben folyamatosan tökéletes vételt biztosít.
– A sokféle lehetõség közül mégis csak a földfelszíni digitális rádiózás áll a fókuszban, amelynek pályáztatása most van napirenden.
– Nehéz lenne megjósolni, hogy milyen jövõ elõtt áll Magyarországon ez a technológia, s érdemes nemzetközi példák alapján vizsgálódnunk, hiszen országonként eltérõek az eredmények. Angliában például ez sikertörténet lett, ott státustól és vagyontól függetlenül ma minden negyedik ember digitálisan hallgat rádiót. A rádió ezzel kitört abból a mozgásterébõl, amelyet a szûkös frekvencia jelent, s amely egyébként a versenyt is korlátozza, a szigetországban ennek következtében jelentõsen gazdagodott a mûsorkínálat. Ha tehát Magyarország az angol példát követi, akkor egy színes, gazdag mûsorkínálatú rádiós piac képe rajzolódhat ki elõttünk. Vannak ellenpéldák is: Finnországban az YLE (az ottani BBC) 1997-ben elindította a digitális rádióadást, 2005-ben viszont kikapcsolta, mégpedig azért, mert a digitális adás vételéhez elengedhetetlen végfelhasználói készülékek ára nem kezdett el a várt mértékben esni, ami után az emberek tömegei akartak volna készüléket vásárolni, márpedig Finnországban a mienknél jelentõsebb a vásárlóerõ.
– Vegyük sorba: kinek és miért lenne kedvezõ vagy éppen elõnytelen a digitális rádiózás.
– A hallgatónak részben jó lehet, hisz jelentõsen megnõ a fogható adók száma, ugyanakkor a rádió esetében – szemben a televízióval – látens igény kielégítésérõl lehet szó, ugyanis nem gondolom, hogy az emberekben óriási igény lenne arra, hogy több száz rádióból választhassanak, egyébként már ma is több tucat rádió adását hallgathatják. Ráadásul a hallgatóknak a digitális rádiózáshoz le kell cserélniük mostani készülékeiket, ami, mint mondtam, Finnországban bedöntötte ezt a fajta rádiózást. Mindezeken túl az új technológia fejlesztéseket igényel, aminek finanszírozását elõbb-utóbb közvetve vagy közvetlenül a felhasználó fizeti meg.
– A digitalizáció következtében tehát gyarapodhat a rádióadók száma. Lépést tart ezzel a reklámtorta bõvülése?
– A reklámpiac reálértéken csökkenõ tendenciát mutat, s a fogyatkozó összegbõl jelenleg körülbelül 10 százalékot hasít ki a rádiós piac, ami egy átrendezõdés következtében veszített pozíciójából, miközben például az internet részesedése növekedett. A rádiós piacon belüli választékbõvülés további elaprózódáshoz vezethet, nem hiszem, hogy több bevétel jutna ezekre a csatornákra, inkább többen próbálnának versenyezni ugyanazért a koncért. Az is kérdés, hogy a magyarországi rádiók mennyire lennének képesek kiaknázni a digitális rádiózásban rejlõ lehetõségeket, ahogyan azt például a BBC tette azzal, hogy az új technológia segítségével letölthetõvé teszi teljes heti mûsorát, vagyis egy "kérésalapú" rádiózást is megvalósított. Hasonló megoldással élhetnének az értékes tartalmakat elõállítani képes magyarországi rádiók is.
– A stagnáló reklámpiac, a rádiók számának gyarapodása elvezethet egyes adók elvérzéséhez?
– Azoknál a rádióknál következhet ez be, amelyek nem tudnak élni a digitalizáció említett lehetõségeivel, s nem bírják majd a versenyt, azt ugyanis nem gondolom, hogy jelentõsen gyarapodna a rádiós reklámpiac. Egy ideig persze ezeket is életben tarthatja az újdonság varázsa, az ügynökségek, hirdetõk ugyanis gondolhatják azt, hogy ezt az izgalmas, új dolgot, amit a digitalizáció jelent, ki kellene próbálni, s ez segíthet egyes rádióknak, ám ez önmagában nem jelent örök életet, lehet hogy lesznek véres áldozatai is ennek a csatának.
– Miközben nálunk még a földi digitális mûsorterjesztés elõkészítésén dolgoznak, már elérhetõek az interneten továbbított digitális rádiós tartalmak is. Ezeknek mi lehet a kifutásuk?
– Angliában a földi digitális rádiózás mellett felnõtt egy – különösebb beruházást nem igénylõ – másik technikai alapú digitális rádiózás, amely fölött az állam semmilyen kontrollt nem tud gyakorolni, elterjedésének motorja a wifi, vagyis a vezeték nélküli internet volt. Ehhez csupán wifi-lefedettségre, illetve rádióra van szükség, amelyet Angliában, Németországban 15-20 ezer forintnak megfelelõ euróért be lehet szerezni, s ami számítógép nélkül is használható. Ma már Magyarországon is jelentõs azoknak a háztartásoknak, közintézményeknek, munkahelyeknek a száma, amelyek wifi-lefedettséggel rendelkeznek, s a wifi-jel segítségével a készülék (amely nem kerül többe, mint egy földi digitális rádió) az internetes rádióadásokat csokorba gyûjtve azonnal hallgathatóvá teszi.
Jelenleg ez a technológia 12 ezer rádióadó vételére alkalmas, közöttük kilencven magyar adó is megtalálható. A csatornák különbözõ szintû specializáltságúak, van köztük például olyan is, amely száz százalékban csak humoros vagy humoros tartalmat "sugároz", elég jó minõségben. A korrektséghez az ugyanis hozzátartozik, hogy az átviteli szélesség a minõséggel korrelál, így aztán nem minden rádióadó minõsége mondható tökéletesnek, de ha csak az említett 12 ezer rádió 20-25 százaléka tekinthetõ mp3-as minõségûnek, már az is egy jelentõs jó minõségû választékot jelent, akár jobbat is, mint a földfelszíni digitális adóké. Ez a technika azért is érdekes, mert az államot semmi sem terheli ennek során, igaz, bevétele sem keletkezik, a vevõkészülékek már a piacon vannak, csak idõ kérdése magyarországi megjelenésük, a wifi-rádiózással kapcsolatban nincs szabványozási probléma, mint ahogyan a földi digitális rádiónál.
Érdekes kezdeményezésnek tûnik, de Macedóniában például 4 millió dolláros költséggel (körülbelül 650 millió forint) 2007 végére országos wifi-hálózatot építettek ki, amivel egy csapásra 7 százalékról 30 százalékra nõtt az internetpenetráció, másodsorban pedig okafogyottá vált a digitális földfelszíni rádiózás, azonnal mehetnek a wifi-rádiózás irányába. Angliában a két technológia gombamód szaporodik egymás mellett, de azon országok többségében, ahol még nem vezették be a földi digitális mûsorszórást, komolyan elgondolkodnak azon, hogy mi lesz a befektetések, munka eredménye, amelyet beleölnek ebbe, miközben ott az internetes rádió, ami ugyan autóban nem használható, viszont a földfelszíni digitális igen. Mindenesetre arra a kérdésre, hogy "minek nekünk digitális földfelszíni rádió?", ha a válaszokat nem is adták meg az érintett országokban, nem is akarják elkapkodni a döntést.
Újabb rádió csatlakozott az "Egy hullámhosszon" szlogen köré épülõ kommunikációs kampányhoz. Az új tag, a dunaújvárosi Rádió24 programigazgatója, Garda Árpád a következõkkel indokolta a csatlakozás okait: "Mi itt Dunaújvárosban és környéken azt tapasztaljuk, hogy a vállalkozások a luxuskategóriába teszik a rádiós hirdetést, és kevesen hisznek benne. A rádiók ezzel az együttmûködéssel, kampánnyal pont azt bizonyítják be, hogy egy rádiós hirdetés is lehet kreatív, hatékony, versenyképes, lehet hinni benne és egyáltalán nem luxus." A második félévébe lépõ rádiós kampánnyal elsõdlegesen a médiavásárló ügynökségeket és a meglévõ, illetve leendõ hirdetõket szólítják meg a rádióállomások. Öt fázisban közös rádiószpotokat gyártanak és valamennyien folyamatosan játsszák azt a kampány idõszakaiban. A kezdeményezés a rádiós kampányon túl közös sajtóközleményeket, hírleveleket, workshopot és hosztesz promóciós eszközöket alkalmaz.
A kampányban jelenleg részt vevõ rádiók: a Sláger Rádió, a Danubius Rádió, a Roxy Rádió, a 90.9 Jazzy, a radiocafé 98.6, a Gazdasági Rádió, a Pont FM 88.1, a NAP Rádió Sopron FM 94.1, a Rádió 24 – Dunaújváros FM 102.9, a Dió Rádió Gyöngyös 101.7, a Rádió Ice 94.2, a Rádió Antritt Szekszárd FM 105.1. Jelenleg a wifi-technológia 12 ezer rádióadó vételére alkalmas, s közöttük kilencven magyar adó is megtalálható.
(forrás: SG)
