ImageAz MR2-t négyszer annyian hallgatják, mint a régi Petõfit, az adó korábbi hívei viszont nem nagyon találnak maguknak hallgatnivalót az éterben. A szakember szerint sehol sincs nekik való mûsor – írja a NOL.

 

 

 

Az MR2-t négyszer annyian hallgatják, mint a régi Petõfit, az adó korábbi hívei viszont nem nagyon találnak maguknak hallgatnivalót az éterben. A szakember szerint sehol sincs nekik való mûsor.

A Magyar Rádió zenei csatornáján sugárzott önreklámokban az underground zenei élet prominensei annak a véleményüknek adtak hangot, miszerint a Petõfin olyan zenék hallhatók, amilyenek más adókon nem. Másrészt az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) szerint az MR2 mûködése sérti a közszolgálatiságot azzal, hogy egész nap könnyûzenét ad. A rádió vezetõi viszont úgy gondolják: a zene abszolút közszolgálat. A Magyar Rádiónak mint mûsorszolgáltatónak egyszerre több csatornája is van, a médiatörvény szabta közszolgálati-ság kötelezettsége megosztható köztük.

Ezen a véleményen van Pénzes Anna, a MediaSpirit Consulting média-tanácsadó cég vezetõje is. A közrádió a Petõfi "nagyon zenéje" ellenére is teljesíti kötelezettségeit, például az MR1-Kossuth programjával. Ettõl függetlenül lehet, hogy a többi, szintén zenei csatornával szemben nem fair a kialakult helyzet, mert egyenlõtlen feltételeket teremt. – Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Petõfi rendkívül szerencsés helyzetben van: jobban tud kísérletezni, mint a piac többi szereplõje, mégpedig az állami támogatás miatt, ezért kisebb az esetleges bukás kockázata – mondja a szakember.

Mindenesetre a Magyar Rádió élt a lehetõségeivel, aminek folyományaként sajátságos piaci helyzet alakult ki, amit a versenytársaknak szintén piaci vagy – ha úgy gondolják -, hatósági eszközökkel kellene kezelniük, nem pedig a közvélemény elõtt. Pénzes Anna azt állítja, a vélt igazságok bizonygatása igencsak kontraproduktív lehet: azt a képet sugallja a rádiókról, hogy hangoskodással próbálják lenyomni a másikat.

A hirdetõket sem lehet ilyen eszközökkel meggyõzni, õk az ügynökségekre hagyják a reklámkampányokban részt vevõ média kiválasztását, ezek a cégek pedig általában objektív mérõket vesznek figyelembe, mikor arról döntenek, kivel mûködnek együtt. Nekik nem az számít, melyik lehetséges "hirdetõfelület" mondja többször: hozzám hasonlatost márpedig nem találni a magyar piacon.

Pénzes Anna úgy érzi, játszanak az adatokkal, akik azt kommunikálják: a Petõfi hallgatottság terén kezdi behozni, sõt szinte már leelõzni például a Danubiust. Az ország egyes területein, értve ezalatt egyes városokat, elõfordul, hogy a 15 és 29 év közöttiek körében az MR2 megközelíti más országos zenei adók mutatóit, de a többi korosztályt tekintve, s pláne országosan ez nincs így.

– A Petõfi valóban több száz százalékkal növelte hallgatottságát a struktúraváltás óta – mondja Pénzes Anna. – 2007 elsõ negyedévében, a régi mûsorfolyam idején az átlagos napi hallgatottság a Szonda Ipsos/ GFK közös országos kutatása szerint a 15-29 éves budapesti vagy megyeszékhelyi lakosok körében 8-23 ezer fõ volt, õszszel – vagyis a váltást követõen – 37-47 ezer, az idén márciusban pedig 68 ezer hallgatót ért el naponta átlagosan az MR2. A Danubius viszont az év elsõ negyedévében ugyanezen paraméterek mentén 155-189 ezer hallgatót ért el átlagosan egy nap (az õszi idõszakban 114-146 ezer fõt).

– Jelentõsen megnõttek a Petõfi reklámbevételei – mondja Pénzes Anna -, az új zenei kínálat a szakmabelieknek is nagyon tetszett, s az adó célcsoportja számos hirdetõ számára fontos, megszerzendõ célközönség. Nem lehet tudni viszont, hogy ebben a folyamatban mekkora szerepe van az újdonság erejének. Kérdés továbbá, mennyire alkalmas a nagyon sokszínû zenei kínálat a hallgatói tábor további, az eddigiekhez hasonlóan dinamikus növelésére. A szakember tehát úgy látja, nemhogy egyféle zenét játszana az adó, hanem túlságosan széles skálán mozog, túl sokféle zenei stílust vegyít. Kérdés, ha valaki egy meghatározott zenei mûfajt kedvel, vajon mennyi ideig tudja hallgatni a Petõfit. S azt sem szabad elfelejteni, hogy bár a 15-29 éves városi célcsoportban "beerõsített" a Petõfi, korábbi hallgatói közül eközben sokat elveszített. Vagyis teljesen átalakult az adó közönségbázisa.

De hová tûntek a Petõfi egykori hallgatói? – A már említett kutatásban ezt bizonyára pontosan meg lehet nézni, de el tudom képzelni, hogy õk pillanatnyilag kiestek a rádiót hallgatók körébõl – véli Pénzes Anna. – Azok, akik régen a többi csatornáétól egészen eltérõ programjai és zenei adásai miatt szerették a Petõfit, valószínûleg sehol sem találnak maguknak mûsort. A régi petõfisnek nincs hová átmennie.

(forrás: radiosite.hu – NOL