ImagePatthelyzet jellemzi az MR2 és az ORTT között kialakult vitát. Nem csupán a hatóság és a rádió ütköznek, hanem a közszolgálatiság különféle értelmezései is. Vajon hogy van ez mondjuk a BBC-nél?

 

 

De hol a definíció?

Ahhoz, hogy a jelenlegi patthelyzet kialakuljon, nem kellett más mint némi vállalkozó kedv a Rádió új vezetésétõl és a magyar médiatörvény néhány "apróbb", 1996 óta számtalan alkalommal bebizonyosodott hibája. Például a még mindig érvényben lévõ médiatörvénybõl, egész egyszerûen hiányzik a közszolgálati mûsorok konkrét definíciója.

Az, hogy ez a helyzet több mind tíz évig így maradhatott, persze összetett dolgokból következik, de a legegyszerûbben talán úgy érthetõ meg, hogy a becsontosodott mechanizmusok közepette, eddig elképzelhetetlen volt olyan helyzet, hogy az egyik "közszolgálati" médium – legyen az rádió, vagy televízió – egyszer csak fogja magát, és lázadni kezd a rögzült tradíciók ellen.

A jogi huzavona a definiálatlan közszolgálatiság miatt tarthat még mindig, hiszen az MR2 szerint az általuk fõ közönségszolgálatként sugárzott rétegzene = kultúra = közszolgálat. Az ORTT szerint azonban ez nem így van, bár a törvény nem mondja meg mi is lenne akkor valójában a közszolgálat.

Érdekességképpen, a hatóság a szinte csak komolyzenét sugárzó Bartókot nem kérdõjelezte meg. Úgy tûnik tehát, az az ORTT számára védhetõnek tûnik, hogy viszont a komolyzene = kultúra = közszolgálat.

A közönségért?

A helyzet képlete látszólag egyszerû: nem tetszik a kereskedelmi rádióknak, mert az MR2 állami cégként kivételezett helyzetben van, viszont tetszik az MR2-t hallgató közönségnek. A GfK-Szonda felmérése szerint 643%-al nõtt a hallgatottság 2007 júniusa és szeptembere között a megcélzott 18-29 éves korosztályban.

Amint szóba kerül az érvényes magyar médiatörvény, vagy az újra beadott javaslat, és annak az állami tulajdonban lévõ médiára jósolható hatása, rögtön megindul a vita, vajon miért van tervben, hogy az országos közszolgálati mûsorszolgáltatók igazgatóságának hatáskörében legyen "az egyes mûsorszámokkal kapcsolatos közszolgálati követelmények" meghatározása.

Ez ugyanis sarkítva azt jelenti, hogy egy, az ORTT-nél is nagyobb jogkörû hatóság döntene minõségrõl és mennyiségrõl egyaránt. Újra és újra felbukkan tehát a kérdés, hogy a közönségnek lesz e valaha beleszólása a médiapolitikába.

Hogyan is mûködik ez túl az Óperencián?

Az elmúlt tizenegynéhány évben nem az volt a probléma, hogy a magyar szakemberek ne látták volna a két fõ külföldi mintát – az amerikai és az angol modellt -, vagy ne tudtak volna azokból felépíteni egy jól mûködõ hazait. Egyszerûen nem is kaptak rá lehetõséget.

Az amerikai modell a kereslet-kínálat elvén mûködik. A kereskedelmi médiából az Államokban fellépõ kulturális igények kielégítésére vált ki az európaihoz hasonló célú, de a köz igényes szolgálatát amerikai pragmatikummal felfogó tartalomszolgáltatás. Ez a modell itthon nem mûködhetne a médiatörténeti különbözõségek és az USA kormányzatának sokkal árnyaltabb médiabefolyásolási módszerei miatt.

Ezzel szemben a brit szemlélet, nevezetesen a BBC modellje – amelyet az egész világon úgy tartanak számon, mint A közszolgálati médiát, és ami a mi "modellünkhöz" is közelebb áll – ha teljes egészében nem is, de legalább részleteiben honosítható lenne.

A BBC és egyetlen számonkérõje, a közönség

A BBC fõ erõssége – közszolgálati médiumként – elképesztõ függetlenségében rejlik. Államilag fenntartott cégrõl lévén szó, természetesen nem lehet tökéletes függetlenségrõl beszélni, de a BBC valahol olyan, mint a jó kereskedõ, aki tudja, amit a mi infotainment árusaink olykor elfelednek. Õ van a fogyasztójáért és nem fordítva. (Persze a szerencsés helyzethez hozzátartozik az is, hogy az államapparátus hasonlóan gondolkozik).

A közszolgálatiság, ahogy azt minden kommunikáció szakon szinte az elsõ elõadáson elkezdik a leendõ szakmabeliek fejébe verni, három pilléren nyugszik. Függetlenség, közérdek szolgálata, elszámoltathatóság. És ez a BBC három alapelve is. Ha kicsit nagyító alá vesszük a pilléreket, rögtön szembetûnõ lesz a különbség a magyar közszolgálati médiumok és a BBC között.

A függetlenség a BBC-nél nemcsak a pártpolitikai függetlenséget jelenti, hanem a szerzett érdekeltségektõl való távolságtartást, a kereskedelmi érdekektõl való függetlenséget. Ennek érdekében a BBC elvárja újságíróitól, hogy tájékoztassák munkaadóikat befektetési érdekeltségeikrõl. El lehet képzelni milyen közfelháborodás lenne, ha az MTV vezérkarát és dolgozóit, egy bizottság számoltatná el a kereskedelmi, politikai kapcsolataikról.

A közérdek szolgálata, ha lehet még árnyaltabb dolog. Ezt a szakértõ hírszelektáció, erõteljes oknyomozás és felkészült magyarázat jellemzi. Emellett lényeges a közéleti szereplõk folyamatos elszámoltatása (függetlenül bármilyen politikai kapcsolattól), és a nyilvános fórum biztosítása a közérdekû viták számára.

Végül a BBC közszolgálati alapelvei közül a harmadik az elszámoltathatóság, ám a közönség és csakis a közönség által. Itt bukik meg újra a magyar "közszolgálat", hiszen ha – csak az MR2 példájánál maradva – megkérdeznék a közönséget, feltehetõleg egyértelmû lenne a válasz. A legtöbb forrás szerint ezek a hallgatók – fõleg vidéken – nem a kereskedelmi rádióktól vándoroltak át, hanem egyszerûen végre bekapcsolták a rádiót.

(forrás: Médiainfó