Álljunk meg egy szóra, aztán mehetünk is tovább!
Írta: Mikos Ákos    2016. augusztus 20. szombat, 14:00    Nyomtatás E-mail
Neked is van olyan szókapcsolatod, vagy félmondatod, amitől magadat is elemezve feláll a szőr a hátadon?

Töredelmesen bevallom, nekem is van! Rengetegszer mondom adásban, hogy "jó".

Úgy, mint:
"...egy jó Pitbull dal" - eleve nonszensz.
"...egy jó időjárás jelentés…" - a rosszra már fel sem hívom a figyelmet.
"...a jó hírek…" - és itt ez nem minőségi jelző.

Felesleges!



Az önmarcang után pedig engedjétek meg, hogy kíméletlenül őszinte legyek: van néhány olyan kifejezés, amitől a komplett rosszullét keringet, mintha ittam volna a híres brazil zöld medencéből. Mutatom máris, és megérted! (Persze ezeknek jelentése - vagy nem jelentése - inkább a benned szunnyadó Grétsyt ébreszti fel, semmint nyelvtannáciságukban sértett nyugdíjas nyelvtantanárokat.)

"...sor kerül majd..."
A kedvenc, amikor sor kerül a programajánlatra, vagy hírekben egy Bázakerettyei Csicsókafesztiválról kell beszámolni. (A "beszámolás" is halál). 

Leggyakoribb változatai:
"...és ott sor kerül majd a tisztek esküjére…"
"...hamarosan sor kerül majd a város kulcsának átadására…"

Megoldás:
"...lesz a tisztek esküje..."
"...nemsokára átadják a város kulcsait..."


"...nem, más mint..."
Az első dolgok egyike volt az első miskolci mentoromtól (helló Lőrinc Gábor), amit belémsulykolt: NINCS OLYAN, HOGY NEM MÁS, MINT!!!

Leggyakoribb változata:
"...és a nyertesünk nem más, mint: Kisbéla Tekla!"

Megoldás:
"A nyertes: Kisbéla Tekla!"

"...jó kis zene, ...muzsikálunk egyet..."
Szépen is néznénk ki, ha kis jelzővel illetnénk egy klasszikus David Guettát, vagy egy Madonnát. Az se járja, hogy így egyben gügyögés szintre vigyük a jelzőket. A "muzsikálunk egyet" pedig egyértelműen 1932 Kossuth Rádió szint.

Leggyakoribb változata:
"...hamarosan jön egy jó kis játék, majd muzsikálunk egyet."

Megoldás:
"Mindjárt játszunk, aztán egy kifejezetten kellemes XY-t készítettem be önnek."



"...ne menjetek sehová, maradjatok velünk..."
Egy kétségbeesett párzó szarvas utolsó gurgulászásának hangzik adásban.

Lefordítva annyit tesz: Lécci-lécci, ne hagyj el, ne tekerj máshová, lécci-lécci, naaa! Mindeközben maga a kérés nem életszerű a háttérrádiózás világában.

Megoldás:
Minden, csak ne ez!

"...hallgatók..."
Ha meghallom, rendszerint lefejelném a falat.
Ennél elidegenítőbb, távolságtartóbb megoldást, hogy nevezzük meg a ránk figyelőket, nem tudok elképzelni!

Mutatom, hogy hallhatod:
"Megkérdeztük a hallgatókat..."
"Itt van velünk egy hallgató a vonalban..."

Fokozott büntetés mellett használatos néha a "hallgatóink" és az abszolút életfogytiglanos kifejezés, a "hallgatóim".

Megoldás:
Nyugodtan személyesítsétek meg őket/őt az embereket/embert, aki téged hallgat. A "hallgató" kifejezésnél már a direkt letegezés is megfelelőbb, vagy még jobb az önözés. Magázni nem magázunk.



Mindenkoron a legfontosabb tipp, hogy tartsunk időnként önellenőrzést, amikor megfigyeljük magunkat kívülről, mit, hogyan használunk és mennyit.

Egy valamit azonban vegyünk figyelembe:

A nyelv is és a mi saját nyelvezetünk is folyamatosan változik. Ez karbantartható, vagy javunkra is fordítható. Olvassunk sokat, mert ez a leghatásosabb módja annak, hogy fejlesszük szókincsünket és kifejezéstárunkat.

A témához kapcsolódva ajánlom ezt a cikket. Kihagytam volna valamit a felsorolásból? Írd meg bátran nekünk, mondjuk itt.


(Mikos Ákos)