Moszkvát is bevette a QuickHitz. 

A CHR és a Radio Edit már a múlté, sokak szerint a felgyorsult, digitalizált világ hagyományos rádiókra szabott, de cseppet sem hagyományos formátuma a QuickHitz lesz. Spanyolország, Kanada és az Egyesült Államok után most Oroszországba is eljutott a “jövő zenéje”, de Ausztriában is tesztelgetik. Vajon betörhet Magyarországra is?
Az innováció lényege elsőre sokkolónak tűnik (és a kizárólag “szerelemből rádiózó”, kevésbé marketing-szemléletű programigazgatók ne is olvassanak tovább): átlagosan 2, de legfeljebb 2,5 perc hosszúságú lehet egy dal, egy zenei órába pedig 22-24-nek bele kell férnie. Az új, urbánus formátum a kiötlők szerint tökéletesen illeszkedik a felgyorsult, modern világ hétköznapjaiba – a tapasztalatok alapán a hallgatók körülbelül fél órát rádióznak egy-egy alkalommal, ekkor pedig a kedvenc slágereiket akarják hallani.

Ha már a rádióhallgatással töltött átlagos idő adott, a kínált tartalom miért ne lehetne kétszer annyi?

A QuickHitz hasonló a CD-n kiadott megamixekhez, melyekben egy-egy track csak 1-2 perc hosszúságú, de a rádiós formátum esetében hangsúlyozottan nem DJ setről van szó, hanem profin megvágott dalokról egymás után, profi zenei szerkesztéssel, mérsékelten “star wars-os” szignálparkkal, tele power intrókkal és kiváló keverésekkel. A dalokat tehát csak ügyesen megvágják, más változtatást (pl. tempó) nem eszközölnek rajtuk.

A háttérrádiózásra kifejlesztett új koncepció az elkapcsolási faktort is minimalizálja. A tapasztalatok szerint a hallgatók egy idő után megszokják a rövidített dalokat és tudják egyrészt azt, hogy az aktuális kedvencük mindjárt jön, másrészt azt is, hogy ha egy olyan zene kerül adásba, ami nekik nem tetszik, annak úgyis hamar vége lesz – a legnagyobb egyéni kedvenceiket pedig úgysem rádióból fogják meghallgatni egymás után ötször, album, vagy extended verzióban, mert ilyen rádió nem létezik.
További előny, hogy így a szabványos CHR-hez (Contemporary Hit Radio) képest dupla akkora lehet a rotációméret is, azaz nő a változatosság, mégsem űzik el a hallgatókat az ismeretlen dalok. Persze annak idején a Radio Editet is hasonló okok miatt vezették be a zenei kiadók, de most úgy tűnik, már az is kevés, azaz sok.
Bár nem zárja ki a középkorúakat célzó AC (Adult Contemporary) formátum sem a “QuickHitz-esítést”, ez két okból nehéz: egyrészt az idősebb korosztály érzékenyebb arra, ha a régi kedvenceikbe belenyúlnak, másrészt a 80-as, 90-es évek slágerei kevésbé vághatóak meg úgy, hogy az ne legyen kirívó. 
A műsorvezetői megszólalások gyakorisága, hossza az országonként eltérő szabályozások és hatósági szerződések miatt természetesen változó, ám a formátum megköveteli, hogy felesleges locsogás, muskátlinevelő-tanfolyam, 3 perces brittudósos hírek, horoszkóp ne “szennyezzék” a műsormenetet. A megálmodók azt javasolják a szövegkvótával rendelkező rádióknak, hogy inkább legyen kétszer annyi konf, fele olyan hosszúságban.
A formátumot kiötlő SparkNet egyébként a licenszelés után mindent a rádiók rendelkezésére bocsát, ami szükséges: a clock-ot, a megvágott dalokat, de még az arculatot is legyártja, azaz teljes brand-supportot nyújt.
Sokak szerint a Deezer és a Spotify labdába sem rúghat majd a QuickHitz mellett, persze mint a legtöbb mainstream rádiós formátum, ez is “csak” tömegigényeket tud kielégíteni. Az emberek zömének és a hirdetőknek ugyanakkor ez kell. A “digitális zenegépek” ellen viszont nem árthat felvenni időben a kesztyűt, mert rohamtempóban fejlődnek.
Like FM, az interaktív rádió
A vadonatúj moszkvai 87.9 Like FM egy marginális hallgatottságú hírrádiót váltott pár hete, és az innovatív QuickHitz formátumot megtoldotta némi interaktivitással is.
A csatornát gyakorlatilag egy permanens online szavazás keretében, korlátozottan a hallgatók is szerkesztik, esetenként 3-3 dal közül válogathatnak azok “lájkolásával”, és a legtöbb szavazatot kapott zene rövidesen adásba is kerül. 
Ausztriában csak részben vezették be
KroneHit, nyugati szomszédunk legnagyobb magánrádiós hálózata hagyományosan csurig van reklámokkal, legyen az országos, vagy helyi blokk. Olyannyira, hogy valószínűleg ez az egyetlen gátja annak, hogy az amúgy profi zenei arculattal nagyobb hallgatóbázist érjenek el.
Ilyenkor természetesen meg kell találni egy egészséges kompromisszumot, hogy melyik célcsoport igényei kerüljenek előtérbe, a hallgatóké, vagy a hirdetőké. A rádió menedzsmentje ezért pár éve bevezette a “KroneHit SixPack”-et, mellyel egy átlagos, napközbeni zenei óra első 20 percébe zsúfolták a híreket, a reklámokat, a hosszabb műsorvezetői konfokat és egy-két dalt, 20 és 40 perc között 6 dal ment le szöveg és reklám nélkül, majd az óra utolsó 20 perce hasonló volt, mint az első 20.

A modell ugyan sikeresnek bizonyult, mégsem voltak elégedettek az eredményekkel, így 2015 nyarától 6 helyett 10 dalt szorítanak be óra 20 és óra 40 közé, amolyan “QuickHitz”-esen.
A KroneHit garanciát is vállal arra, hogy 10 slágert játszik megszakítás nélkül, ám néha “csalnak”: ilyenkor kell telefonálnia az élelmes hallgatóknak, és aki először jelzi, hogy “halló, csak 9 dal ment le!”, annak €10.000 üti a markát.
Magyarországon nincs értelme
Bármelyik szeletét is nézzük a hazai rádiós piacnak, a külföldi viszonyokhoz képest aligha nevezhető telítettnek, sőt, van, ahol jóformán semmilyen verseny nincs. A QuickHitz viszont alapvetően telített piacokra való kiugrani vágyó csatornáknak, így itthon még várni kell rá.
Ráadásul megköveteli a formátum azt is, hogy ne kínlódjon a rádió mindenféle (szöveg, hazai zene stb.) kvótákkal, ebben pedig a magyar szabályozás kimondottan illiberális.
(RADIOSITE.HU)