Karlovits ‘Karlo’ Zsolttal beszélgettünk sikerről, szakmáról, karrierről. A produkciós munkát a Slágerben kezdte, a Roxyban folytatta, később mikrofonhoz került a Danubiuson – évekig tölthette vele az estéket az ország. Hazai karrierje a RiseFM-nél folytatódott, ahol produkciós igazgatóként tevékenykedett, egészen 2011-ig. Azóta nem sokat hallhattunk róla, de nem hagyta ott a szakmát, sőt! Karlovits ‘Karlo’ Zsolttal beszélgettünk.

– Minden szakmabeli tudja, hogy a rádiózást nem lehet abbahagyni, csak rövid időre félretenni. Nálad sem volt hosszú ez a szünet, jól mondom?
– Amikor idén februárban elhagytam az országot, még nem tudtam, mekkora szünet lesz. Azért mentem, hogy a brit rádióhangzást kitanuljam, mivel mindig is ezt, illetve az USA-beli rádiókat tartottam mérvadónak. Észak-Angliába, Sunderland-be vettem az irányt, tipikusan a “mindenhova bekopogtatok” módszert választottam, természetesen a közel 15 évnyi referenciával a hátam mögött. Rengeteg rádiónál próbálkoztam, többek között nagyobb rádiós cégcsoportok helyi stúdióinál is – ahová körülményesebb bekerülni, hiszen az apparátus jóval kisebb, mint egy 100%-ig helyi rádióban -, de a Spark FM-nél, egy ténylegesen helyi rádiónál végül sikeresen kikötöttem már a kintlétem második hetében. Ez egyébként egy egyetemi támogatással működő rádió, de erősebb, mint a magánkézben lévő helyi vetélytárs, a Sun FM. 
 
Richie Lee, John Scott és Karlo

 

– Külföldön munkát vállalni sosem könnyű, pláne egy olyan szakmában, amelybe keveseknek adatik meg, hogy „idegenként” bejussanak. Milyen volt a fogadtatásod a Spark FM-ben?
– Tanulás-fejlődés céljával kerestem meg őket. Eleinte furcsállták, hogy mit is akarok, de hamar jött az áttörés: egy hétfő esti dubstep műsor szerkesztője megkért, hogy rakjak össze neki anyagokat. Mindenki elismerően vélekedett az újdonságokról és ez egy lavinát indított el, ami azt jelentette, hogy megegyeztünk Richie Lee produkciós igazgatóval, hogy kiterjesszük az én hangzásvilágomat az egész rádióra is. Ekkor kezdte el Richie az új drivetime műsorát, és nem tudták nem lecsapni azt a labdát, hogy az egyik humoros rovata legyek a délutáni shownak.
– Tehát már külföldön is hallhatták a hangodat?
– Igen, egy naponta jelentkező 5-10 perces eleme voltam a shownak. Még angol nyelvtörőket is mondanom kellett, a végén pedig már a megtisztelő Mascot (kabala – a szerk.) jelzőt is rám akasztották. 

– Kapcsolatok, mázli, vagy kitartás kellett ahhoz, hogy egy népszerű angol rádióban dolgozhass?
– Mindhárom. Őszintén szólva ott szakmai féltékenység nem létezik – legalábbis én eddig nem tapasztaltam -, tehát ha kitartó vagy, időt szánsz a szabadidődből és új kapcsolatokra teszel szert, akkor előbb-utóbb új barátok is jönnek, akik a megfelelő irányba terelhetnek. Természetesen – mint mindenhez -, ehhez is kell szerencse, de azért valamit fel is kell tudni mutatni a múltból: a szaktudás és a tehetség fontos.

– A Spark FM után mi következett?
– Észak-angliai tartózkodásom alatt nagyon sok céggel, vezetővel tárgyaltam és elég sok rádiót látogattam meg. Jóleső érzés volt, hogy kivétel nélkül mindenki tisztelettel fogadta, hogy önerőből és fejlődési szándékkal kerestem meg őket. Egyik alkalommal találkoztam Manchesterben a világ egyik legnagyobb rádiós produkciós cége, a ReelWorld európai igazgatójával, Anthony G.-vel is. Úgy váltunk el, hogy ha Londonban járok, szeretne bemutatni a helyi csapatnak. 
 
Karlo és Anthony G. 

– Gondolom, ezután a főváros felé vetted az irányt.
– Igen, mivel minden nagy médiavállalkozásnak Londonban van a székhelye, ott már több stúdióba volt lehetőségem bemenni. Jártam a Capital Radio-nál, a BBC-nél, a Smooth Radio csoport stúdióiban is megfordultam, végül pedig a ReelWorld csapatával is megismerkedtem: mindenkivel eltölthettem egy-két órát munka közben – figyeltem és tanultam –, ezután az általuk erősnek vélt referenciáim alapján jött a lehetőség, hogy megmutathassam helyben is, hogy mit is tudok.

– Tetszett nekik?
– Igen, napról-napra egyre több feladatot kaptam, minden egyes alkalommal más-más formatnak az anyagait kellett összeraknom, de szerencsére még az európai fül számára igen szokatlan Country formátumban is megfeleltem. Miután egyre elismerőbben vélekedtek a munkámról, kiküldték az amerikai központba is az anyagaimat. Többször egyeztettem a londoni vezetővel, aki, amikor már komolyodott a dolog, felajánlotta, hogy az anyagaim felkerüljenek a céggel szerződésben álló rádiókat hetente új arculati elemekkel kiszolgáló Production Vault oldalra, éreztetvén azt, hogy már olyan szinten vagyok, amit ők elvárnak a saját producereiktől. 

– Mely rádiók használták, vagy használják fel az anyagaidat?
– Többek közt a bostoni Kiss 108, a houstoni MIX 96.5, vagy a rockzenét adó tucson-i 92.1 KMFA is, de eljutottak New York Citybe is a munkáim, mégpedig a város egyik leghallgatottabb rádiója, a Z100 használja őket jelenleg is.
– Ez nagy szó, a Z100 világszinten is etalon a CHR/Top40 rádiók közt. Mik a terveid a jövőre nézve?
– Ideiglenesen visszaköltöztem Budapestre, de szerencsére a ReelWorld egy munkaajánlattal engedett el, amit a napokban kezdek meg. Felkértek, hogy az amerikai csapat Hot AC részlegének dolgozzak, de egyelőre még itthonról tevékenykedem, mivel vannak hazai terveim is.
 
– Mire vagy a legbüszkébb az elért eredményeid közül?
– Amerika egyik leghallgatottabb rádiója, a Z100 anyagait gyártani és az egyik legjobb voiceover legenda, Dave Foxx hangjával dolgozni nem mindennapi érzés. 
– Köszönöm a beszélgetést, Karlo, és további sikereket kívánok a RADIOSITE.HU csapata nevében!

– Én is köszönöm!

Karlo weboldala: www.karloproduction.com
A ReelWorld honlapja: www.reelworld.com

Gálosi Szabolcs
(RADIOSITE.HU)